"Határozd el magadat,
Hogy a kezedbe veszed Sorsodat.
Csak magadra koncentrálj,
Ne kifelé mutogass már.
A múltad feledd,
Jövőd pedig ne keresd.
A Mának élj, s annak
Mi a Szívedben van!
Figyelj befelé, hogy értsd
A saját Szíved mit mesél.
Légy kitartó és meghallod,
Tudni fogod, hogy őt hallod!
Mi vezessen? Az érzések,
Melyek belül vannak neked.
Ez mutatja az irányt,
Hogy merre haladjál.
Keresd szíved közepét,
Így leled meg a Békéd!
Nem oly nehéz, hidd el nekem,
Ha elindulsz, Segítenek az égiek!
Csak szólítsd Őket meg!
Ha nyitva van a Szíved, Ők elérnek Téged!
Felejtsd el hogy kifelé mutogatsz,
Befelé indítsd el az utad.
Minden Kereső így halad.
Így leled meg azt mire vágysz:
Békét, boldogságot és csodát.
Társak fognak csatlakozni,
Kik készek ezt az utat választani.
Keress kísérőt magadnak,
Aki bölcs tanácsokat ad.
Kinek higgy és bízzál?
Abban, ki hasonló utat bejárt.
Ő pontosan tudja azt,
Mivel támogassa a te utad.
Figyeld mindig gondolatod!
Azt tisztán csak te tarthatod.
Harag, düh, szégyen, bűntudat,
Ezek sokszor kavarognak.
Hagyd, legyenek veled,
De ne adj nekik nevet!
Ne vetítsd ki másra,
Hisz ez a te Lelked hangja!
Hozzád tartozik, nem máshoz,
Ha ezt megérted, átváltoztathatod.
Csak légy velük és figyeld.
Légy ott, együttérzéssel.
Hisz minden negatív érzelem mögött
Valamilyen félelem rejtőzködött.
Hagyd, hogy felszínre jöjjön,
Ne kergesd el rögtön.
Adj teret és időt neki,
Add meg teljesen magad neki.
Ha félelmeddel szembe nézel,
Elillan az első széllel.
Helyét kérd, hogy Fény töltse meg,
Az igazi, tiszta, mely fentről ered.
A Fény majd Szeretetté válik,
És benned kibontja szirmait.
Könnyebb lesz így életed,
A döntésedet most hozd meg:
Hogy változtatsz, mert megéri,
Utadat Isten kíséri!
Adj hálát mindenért mid most van,
Ez megindítja utadat.
Tedd ezt addig, míg el nem hiszed:
Már most csodás az életed!
Csak egy felhő eltakarta,
Ez az ego kedvenc játéka.
Csak hagyd, hogy kisüssön a Nap,
Mert mit keresel,
MÁR OTT VAN!
Ott volt mindig, így születtél,
Mert te nem vagy más, mint tiszta Fény.
Képes vagy rá, hogy meglásd!
Ha eme sort olvasod,
Fél lábbal már saját utadat járod.
Haladj tovább, ne állj meg,
S a jövő kigördül előtted.
Élj a mának s a mindennapi csodáknak.
Figyeld meg: mi boldogít?
A szél, a mező, egy dal, egy rím?
Hol találod boldogságod?
Ezt csak te tudod.
Keresd meg: MOST!"